Nagyon szerettem avitt, réginek ható és már réges-réginek tűnő mackókat készíteni.
Most, hogy a blogom ápolgatom, ismét kedvet kaptam hozzá.
(Talán a feltöltött képek miatt.)
Az anyagokat már beszereztem, már csak egy kevéske idő kell (pluszban), hogy megtervezzem, frissítsem a szabásmintájukat és sok-sok munkaóra árán elkészítsem őket.
----
Mint anno Emilkét, Mézessyéket, Marcipán Mancit és még sokan másokat, mint mackókat.
Olyan ölelgetni valóak voltak...
Nem.Ez így nem igaz.
Nem voltak ölelgetni valóak, de mégis volt bennük valami.Valami megmagyarázhatatlan.Valami más.
Más mint a többi.
Ők már korral születtek. Történettel ( no, itt most épp ne a mesére gondoljunk) ,múlttal rendelkeztek.
Szőrzetüket,( ha még volt nekik) kegyetlenül megdolgoztam, koptattam és egyéb titkos :) eljárással tettem ódon hatásúvá.Régi textileket, szalagokat kutattam fel és vásároltam meg.Majd valóban ódon hatásúvá tettem őket az ócskapiacon vásárolt antik zsebórával, strassz ékszerekkel, csipkékkel, selymekkel.Felöltöztettem az öreg mackókat és szinte már emberi tulajdonsággal rendelkeztek.
Volt köztük tisztes korú, volt cserfes, volt Emilke, aki csak és mindörökké Emilke marad és volt köztük komoly matróna ,volt a postás a csendőr és, ha már csendőr a rabló is előkerült, azaz elkészült.
Nem voltak ölelgetni valóak. Annál sokkal többek voltak.
Ők mind gazdira találtak. Jó gazdikra, akik értékelték a "korukat" a lényüket a kisugárzásukat.
Mert mindnyájukban volt élet.
Ezt hiszem és sokan hiszik is , akiknek van szitagabi mackója.
Miért?
Csak a szemükbe kell nézni.
Gabi (Sieve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése