Kedves Édesanyám!
Küldök Neked pár fotót magamról, innen a távolból az ausztriai hegyekből. Nagyon jó nevelőanyukát találtál nekem! Szeret engem, és gondoskodik rólam. Első nap nagyon megijedtem, de hamar átölelt és megnyugtatott. Nagy változásokon mentem keresztül. Nevelőanyukám teljesen levetkőztetett, de nem fáztam, mert betakargatott. Kiderült, hogy a ruháimat és a kalapomat, na meg a tortámon a csipkét, a rózsákat és a zsinegeket is kimosta. A díszeim olyan szépek lettek, mint amikor megszülettem! Észre sem vennéd a keze munkáját! Nagyon igyekezett a Te alkotásodat tiszteletben tartva, mindent visszahelyezni az eredeti állapotába. Fogadott anyukám 24 órát dolgozott rajtam, mire készen lett, nagyon fájtak a kezei és nagyon álmos volt, de mosolyogva azt mondta nekem, hogy megérte, mert így régi szépségemben pompázhatok!
A vanília színű rózsák már nem barnák, és a csipkéim is hófehérek lettek...
Egy szó, mint száz jó helyre kerültem, ezért küldök Neked képeket, hogy ezt Te is a saját szemeiddel lásd, és így emlékezzél rám!
Ja, és lettek tesóim is, akik szintén nagyon örülnek Nekem! Sarah-Lilla, Mozart, Igor, Olivér és Málna.
Nevelőanyu küld Neked Igorról is fotókat, mert múltkor azt mondtad Neki, hogy nem érkeztek meg….
(Azért nagyon-nagyon hiányzol ám, de ne aggódj értem, mert én így is nagyon boldog vagyok!)
Sokszor puszil a távolból:
Lányod, Marcipán Manci
.jpg)
